Be kell valljam a textil anyagok mellett van még egy gyengém (na jó, lehet akad több is), ami rabul tud ejteni: a fonalak. Pár évvel ezelőtt kezdtem el horgolni, ami amolyan bakancs listás tevékenység megejtése volt, és míg másnak a nagymama vagy anyuka mutatja meg az első hurkokat, úgy nekem drága hugicám volt az, aki ebben segített. Emlékszem az elején nagyon küszködtem, nem tudtam megkülönböztetni egymástól a szemeket úgy, mint amikor egy új nyelv hallatán az embernek egybefolynak a szavak. De nem adtam fel és hamarosan átélhettem ebben a műfajban is az alkotás örömét.
Jelenlegi munkáimnál a fonal, mint anyag többnyire a babák hajánál szerepel, vagy esetleg baba kiegészítőket készítek még hozzájuk belőle.
Szivárványos tekervények
Ezennel elérkeztünk az első kézműves ajánló sorozatom utolsó résztvevőjéhez, akit nagy örömmel mutatok be nektek.
„Ó, te vagy gabolinoART?” szólított meg csupa mosollyal egy kedves fiatal hölgy, akiről akkor hirtelenjében még nem tudtam, hogy ő JuccWork, akinek ékszereit és vele együtt fantasztikusan megkomponált termék képeit mindig is csodáltam, amióta csak rátaláltam. Ez volt az első olyan alkalom, hogy valaki a nagyobb tömegből engem, mint a gabolinoART-ot kiszúrt és megszólított. Azóta is mind ahányszor felidézem az eseményt, bennem él ez a megtisztelő, meglepő és jó érzést. Ahogyan bemutatkoztunk egymásnak úgy én is megörültem, hisz Juditot munkáját már egy jó ideje követtem. Annál jobb érzés volt, hogy személyesen is megismerkedhettünk.
Judit termékei igen közel állnak a szívemhez több okból is. Először is mert horgolt, és tudom mennyire sok időbe telik ez az abszolút kézi munka előállítása, másrészt mert ékszer (többnyire), aminek meg mindig nehezen tudok ellenállni. Arról nem is beszélve, hogy tavaszi, nyári virágos rét mindenféle színeiben tudnak pompázni, ami igazán lélekemelő.
Remélem nektek is tetszeni fog, fogadjátok szeretettel.
Hogyan mutatnád be JuccWork-öt? Mi jellemzi, miket készítesz?
Eredetileg magyar szakos középiskolai tanárként és művelődésszervezőként végeztem az ELTE-n Budapesten és Egerben, de éppen csak belekóstoltam a foglalkozásomba, nem sokkal később már megérkezett közénk az első kislányunk. A gyerekekkel eltöltött idő visszavezetett oda, ami egész gyerekkorom óta inspirált engem: varrás, rajzolás, alkotás világához és ami felé nagyon is kacsingattam a középiskola végére, ám a „normális” szakma jobb döntésnek tűnt még akkor.
Most JuccWork márkanéven elsősorban fonal és újrahasznosított textilek felhasználásával készítek ékszereket, kiegészítőket, lakásdekorációt, de a gyerekekre is gondolok – annál is inkább, hiszen öt gyerkőc anyukája vagyok -, így találhatsz nálam játékokat, babaszobához girlandokat, szundikendőket is.
Örömmel kísérletezem a fonalak végtelen lehetőségével, akár horgolással, akár másként felhasználva azokat. Igyekszem tudatosan élni, észrevenni a kortalanul szépet, s a régmúlt idők mentett textildarabkáit vagy újrahasznosított anyagokat beépíteni a modern ékszerek alapanyagai közé.
A természetességre törekszem: minőségi pamut, gyapjú, len fonalakkal, ipari maradékból származó pólófonallal dolgozom, hiszem azt, hogy nem a divat irányít minket, hanem mi szabjuk az egyéniségünkhöz azt.
Hogyan kezdtél bele az alkotásba, hogyan és mikor indult el útjára a JuccWork-öt?
Valami furcsa és megmagyarázhatatlan okból mindig a textilek világa vonzott, később persze már az őket jól kiegészítő fonalaké is. Szerintem elképesztően változatosak és ha mint anyagra tekintünk rájuk, akkor nem csak a formájukkal, de a színhasználattal is kísérletezésre késztetnek. Mindamellett a tapintásuk puha, jól idomulnak bármilyen felületre, lehet hajlítani, csavarni, keményíteni, megtekerni őket. Miről mondható még el ennyi jó?
Nem tudok felidézni olyan pontot, amikor a hobbiszintű alkotásból átlendültem munkatevékenységbe, mert olyan észrevétlenül és fokozatosan történt, az öt évvel ezelőtti elhatározásra viszont emlékszem. Hobbiszinten lassan 7 éve foglalkozom a fonalból és újrahasznosított textilek felhasználásával készített termékekkel, de mindez a 4. lányunk megszületése után nyert végleges „márkanevet” és csak az 5. után lett valódi foglalkozás, ahogy szép lassan kinőtte magát.
Mi teszi a termékeidet egyedivé?
Ezen nap mint nap sokat gondolkodom, bevallom. Hogy vajon tényleg egyediek-e vagy csak az én szememben tűnnek annak és a nagy közös egyetemes alkotófolyamatokban vagy a nagy közös tudatalattiban már sok más alkotónak a fejéből kipattantak ezek a darabok.
Mindenesetre nem láttam még hasonló ékszereket, ahol a horgolás és a fonalak felhasználása nem a klasszikus kézmunka irányába tekint, hanem inkább a jellegükből fakadó lehetőségeket igyekszik kihasználni.
A természetességre és az egyszerű formákra törekszem mindig: minőségi pamut, gyapjú, len fonalakkal, ipari maradékból származó póló- és zsinórfonallal dolgozom, de egy kis csavar mindben van. Szívesen használok továbbá ásványokat, üveg- és fagyöngyöket kiegészítésül. Kifejezetten szeretem a szembetűnő nőies darabokat, amelyek azonban nem gondosan őrizgetve lapulnak egy ékszeres dobozban, várva, hogy eljöjjön a „megfelelő” alkalom a viselésükre, hanem nagyon is a napjaink része.
Fontosnak tartom, hogy olyan bőr- és (kisgyerekesként nagyon is szembe találom magam ezzel a problémával) gyerekbarát ékszerek kerüljenek ki a kezeim közül, melyek többsége ugyanolyan jól működik egy farmer-pólós összeállítással, mint egy koktélruhával.
Mit jelent számodra a kézművesség? Miért fontos ez?
Ha abból indulunk ki, hogy az általam készített darabok kézzel, egyedileg, gyakorlatilag a céhek módszereivel készülnek, akkor ez nagyon is kézművesség, ahol a munkafolyamatok minden részlete egy adott személy kezében összpontosul. És hát a JuccWorkban a fotózástól kezdve, az anyagbeszerzésen át, a postázásig minden az én feladatom. Nekem személyes kedvenceim az én-márkák. Sokkal inkább érzem bennük azt a hiánypótló alkotóműfajt, ami szembemegy a sugallt trendekkel vagy inkább nem úszik a fősodorral.
Van-e valamilyen kedves történeted a kulisszák mögül bármely termékeddel kapcsolatban, amit szívesen elmesélnél nekünk vagy valami amire nagyon büszke vagy?
Bő egy éve történt egy eset, amikor egy visszatérő vásárlóm, kinézett magának egy készleten lévő, újonnan készült nyakláncot. Meg is beszéltük, hogy félreteszem neki, és a szokott módon postázom. Ám rá pár órával később egy férfitől (akiről elég hamar kiderült, hogy a férje) is kaptam levelet, aki jelezte, hogy a párjának szeretné megvásárolni ezt a nyakláncot meglepetésképpen. Főtt a fejem, hogy hogy jövök ki ebből a dologból jól. Végül heves elnézések közepette, írtam a hölgynek, hogy – jobb híján, nem jutott más eszembe – elfelejtettem, hogy ezt a nyakláncot felajánlottam egy rendezvényre már, így nem lehet az övé és nem tudok másikat sem készíteni belőle. Aztán persze pár nappal később minden remekül alakult és örömmel „buktam” le. 🙂
Hol találkozhatunk a termékeiddel?
Egyelőre még a JuccWork Facebook és Instagram oldalán lehet a termékeimet megismerni, de hamarosan a www.juccwork.hu oldal webáruházában is válogathattok, és Hatvanban a Tourinform irodában, illetve március végétől Veszprémben a Byou Divatkiegészítők ékszershopban is találkozhattok velük kézzel fogható valóságban.
Ha tetszett, oszd meg másokkal is! ❤️
Vélemény, hozzászólás?