Egy különleges kapocs
Amikor anyaként kisbabánkat várjuk, szerintem előbb vagy utóbb mindenkinek a gondolataiba befészkel, hogy vajon milyen lesz, ha már nem csak ketten leszünk. Milyen lesz ha már ott lesz egy kis új élet, akiért felelősek vagyunk, aki minket csodál majd és utánoz mindenben az élete első, nagyon jelentős éveiben.
Ez egyben csodálatos és rémisztő is lehet, de ilyenkor szerintem mindig érdemes az ösztöneinkre hallgatni és bízni magunkban, hogy az adott szituációba úgyis majd mindent a lehető legjobban fogunk megoldani. Ahogyan cseperedik majd a mi kis csöppségünk, úgy egyre inkább láthatjuk, hogy mennyi mindenben szeret minket utánozni.
Akinek pedig kislánya van, ott szerintem ez az utánzás bizonyos területeken hatványozódik: idővel ő is szeretné majd kilakkozni a körmeit, de természetesen nem valamilyen kevésbé feltűnő színűre, hanem csakis pirosra, egy-egy sminket is muszáj kipróbálni és az előszobai magassarkúban való táncikálás sem maradhat el. És akkor jönnek a táskák. A csajszik imádják őket. Ezzel szembesültem én is, amikor lánykám elkezdte a táska mániát olyan 2 évesen. Kisebb, nagyobb, kerek, szögletes, csatos, cipzáros és még sorolhatnám. Mindegy, csak lehessen bele kincseket elrejteni.
Az elhatározás – táska szett születik
Ahogyan elkezdtem táskákat készíteni, már egészen az elején tervbe vettem, hogy majd készítek egy anya-lánya táska szettet, hisz ahogyan az már a korábbiakból is kiderült, a kicsi lányok rajonganak minden olyan cuccért, ami az anyuciéra hasonlít, pláne ha még egyezik is, akkor az tuti örömforrás! Szóval az ötlet megvolt, csak még nem döntöttem el, melyik legyen az első ilyen szerencsés fazon. Majd egyszer csak a döntésemet megsegítette egy pontosan ilyen felkérés, ahol az anyukának már korábban készített Ranger hátitáskához kellett egy egyező, kisebb méretű gyerek verziót elkészítenem.
Ez volt az a hátitáska, amit az anyukának már korábban megkapott és ehhez készült el az első, vele megegyező gyerkőc verzió és jött létre az anya-lánya szett.
A gyerkőc táska pedig… hát egyszerűen imádom! Kis mérete nem befolyásolta abban, hogy csinossága megmaradjon, de ezen felül cuki és vagány is lett egyben. Mikor lánykámat megkértem, hogy segítsen nekem a fotózásnál, hogy megmutathassam mekkora is valóban a mérete egy 7 évesen, hát nagyon szívesen növelte volna vele a gyűjteményét.
Tanítás, tanulás
Azzal, hogy minket leutánoz a csöppségünk, nem csak annyi történik, hogy valami cukiság kerekedik ki az egészből. Hamar észrevesszük azt is, hogy ezzel példát is mutatunk, tanítjuk gyermekünket.
Hogy jön ez a táskákhoz? Úgy vélem, hogy ha a gyerkőc elkezd majd ugyanúgy hordani egy kis táskát vagy hátizsákot, csak mert anya is ezt teszi, akkor sokkal könnyebben megtaníthatjuk neki, hogy az elcipelt cuccokra, hogyan vigyázzon ő maga. Hiszen így egy-egy kiruccanásra már ő viheti a saját kis hátizsákjában a kedvenc kis figuráját, autóját vagy mesekönyvét, ami jól jöhet az út során.
Nálunk a táska használatnak fontos szerepe volt, hisz a gyerekek így mindig örömmel pakolták be saját kis tatyójukat, mikor elmentünk a városba, kirándulni vagy épp csak a játszóra, és így ezt nagyobb örömmel is tették, hisz ezekért ők lehettek a felelősek. Amolyan komoly, „nagyfiús”, „nagylányos” feladat volt ez a számukra. Bizony vigyázniuk kellett rá, hogy ha kikerül valami a táskából, akkor az vissza is kerüljön, valamint, magára a táskára is figyelni kellett, hisz azt sem lett volna jó dolog ugye valahol elhagyni.
Véleményem szerint ez egy egészen egyszerű, könnyen megvalósítható, mégis szuper módja, hogy elkezdjük a gyerekeknél a felelősségérzetet kialakítani.
Anyának lenni mondhatom csodálatos dolgok, mindemellett egy rendkívül összetett feladat, ami sok kreativitást igényel.
Vélemény, hozzászólás?